Fesztiválhírek
Július 9-én, pénteken a 15. Budapest Pride fesztiválnak különleges vendége lesz. Morris Chapdelaine, „A szivárványon túl: A felvonulás lélektana”c. dokumentumfilm kanadai producere Magyarországra repül, hogy találkozzon a hazai leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösséggel a vetítés után.
Budapest Pride: Mért döntött úgy, hogy Budapestre utazik a 15. fesztiválunkra? Van valami konkrét szándéka?
Morris Chapdelaine: Nagyon fontos nekem, hogy az idén itt lehessek a 15. Budapest Pride-on és a filmfesztiválon. Talán tudod, talán nem, a 2008-as budapesti melegfelvonulás játszik egy kis szerepet a filmemben… Filmünk egyik témája annak a menetnek egy részlete. Nagyon traumatikus délután volt. Nyugaton az emberek még mindig úgy tartják, hogy „Budapest Kelet-Európa Párizsa”, és nagyon reméljük, hogy újra rászolgál majd erre a címre, különösen az LMBT témákban. Ezen felül, mivel a fesztiválprogramotok egy része vagyok én is, szeretném, ha meg tudnám mutatni a filmünket ezzel a várossal, és szeretném megosztani azt a koncepciót is, miszerint az LMBT ügyek egy „globális közösséghez” tartoznak.
BP: Van valami üzenete a filmjüknek kifejezetten Magyarország számára?
MC: Remélem… Magyarországon a dolgok most még inkább a küzdelemről szólnak, mint régebben. A konzervatív kormány és a szélsőjobboldali vallási fanatikusok nagyon gyorsan megsemmisíthetik a felvonulást… A Magyarországnak szóló üzenet az, hogy vonuljatok továbbra is felszegett fejjel, továbbra is mosolyogjatok és ünnepeljetek, és hogy nyújtsatok kezet a szomszédjaitoknak, testvéreiteknek az egész világon, kérjetek segítséget, ha szükségetek van rá!
BP: Mit szerettek volna kifejezni a dokumentumfilmmel?
MC: Tömören szólva ez a film az ünneplésről szól. Vannak ugyan bizonyos időszakok és politikailag terhelt pillanatok, de végül azt akartuk, hogy film arról szóljon, mennyire messzire jutottunk, mint közösség, és mennyire messzire juthatunk még, ha együtt dolgozunk. Egy olyan filmet akartunk, amely a fiataljainkat a meleg történelemre tanítja, ill. egy olyan filmet akartunk, amely izgathatja és újra energizálhatja társainkat és az idősebbeket is. Az apátia veszélyes, és az emberi jogok ténylegesen azok, amelyekért folytatnunk kell a küzdelmet. Az emberi jogok elvehetők, ha nem cselekszünk és nem lépünk előre.
BP: Ezért forgatták „A szivárványon túl”-t különböző országokban, különböző politikai és szociális hátterekkel? Gondolja, hogy ez közelebb hozhatja őket egymáshoz?
MC: Abszolút! Sok különbséggel találkoztunk, hogy hogyan ünneplik a Pride-okat, és azokban a témákban is, amelyekért harcolnak a különböző városokban és országokban… Ezzel a filmmel beutaztam az Egyesült Államokat; mindegyik államnak megvan a saját témája, ágendája és harca. De ezek mindegyike ugyanarra az üzenetre köt ki: legyünk büszkék arra, akik vagyunk, és ezt vállaljuk is fel… Írj egy levelet, menetelj a felvonulásotokon, táncolj azokkal az emberekkel, akiket szeretsz, és csinálj valamit – akármit – ami elmeséli a történetedet… Jöjjetek ki a WC-ből, és legyetek büszkék! Remélhetőleg az emberek mindenhol fel fogják ismerni, hogy az ő személyes és politikai küzdelmeik ténylegesen hasonlítanak egymásra az egész világon. Ha megvan minden jogod és szabadságod, nézz körül, és segíts azoknak, akiknek nincs! Vegyél részt más pride-okon akárhol is a Földön, és ünnepeljük azokat a kötelékeket, amelyek egy világközösséggé tesznek bennünket!
BP: Mely rendezvényeinket szeretné meglátogatni?
CM: Remélem, hogy megnézhetek néhány másik filmet is, és természetesen viszem a kamerámat is a felvonulásra… Ezelőtt még soha nem voltam Budapesten, izgatott vagyok, hogy mit tartogat a város nekem.
BP: Ez azt jelenti, hogy a felvételeket fel fogja használni egy másik filmhez?
CM: Úgy néz ki, hogy nem. Csak el akarok kapni néhány történést Budapest 15. pride-járól és ünnepségéről, és megosztani azokat az összes szimpatizánsunkkal. Fontos, hogy annyit tudjak dokumentálni, amennyit csak tudok. Komoly érdeklődés van a világ felől, hogy lássák, mi is történik a Föld más városaiban.
BP: Értem. Tehát ezért akar találkozni a magyar közönséggel…
CM: Imádok találkozni azokkal az emberekkel, akik megnézték a filmemet… Imádom látni, hogy a film rengeteg aspektusa ellenére ugyanazt a választ éri el akár Észak-Amerikában, akár Afrikában, Dél-Európában vagy Ázsiában nézik. A magyaroknak gazdag és vibráló történelmük van – sokkal jobban, mint nekem, aki Kanadából jött– és imádom látni, hallani a különböző nézőpontokat.
BP: Dolgozik valami filmprojekten most? Mik a szakmai céljai a jövőre nézve?
CM: Igen. Bob Christie-nek, a film rendezőjének és nekem van egy pár projektünk fejlődőben. Az egyik egy egész estés dokumentumfilm egy csodálatos filmesről a ’60-as, ’70-es évek Los Angeles-éből, ill. a másik egy feliratozott musical-vígjáték. A BigGayMovie.com internetes címen van egy „hírek” részünk, ahol az újdonságainkat lehet keresni. Emellett egy rövid programban is dolgozok az OUT TV-nek, amely a nemzetközi meleg mozira fókuszál. Lehetővé teszi számomra, hogy találkozzak és beszélhessek néhánnyal a legprominensebb és legbefolyásosabb LMBT filmrendezők és producerek közül. Nagyon izgalmas és nagyon lefoglal.
BP: Remélem, hogy a Budapest Pride-dal bemutathatjuk mindezen új filmjeit az elkövetkező években!
-Sánta Mária-
Kérdezz te is Morris Chapdelaine-től a 18 órakor kezdődő vetítés után!
